A prosztata daganatról - szerapisz-med

Prosztata rosszindulatú daganata



Betegség tünetei: A betegségre utaló korai tünetek nincsenek, gyakran már csak az előrehaladott és sebészileg, teljes mértékben nem gyógyítható formában figyelhető meg. Ekkor a jóindulatú prosztata megnagyobbodásra jellemző elzáródásos és irritatív tünetek jelentkezhetnek, (gyakori vizeletürítési inger, éjszakai vizeletürítés, szakaszos vizeletürítés, fájdalmas vizelés) de sokkal gyorsabban rosszabbodnak, és nem, vagy nagyon mérsékelten javulnak gyógyszerekre. Sokszor reumásnak tűnő fájdalmak hátterében a prosztatarák okozta csont áttétet diagnosztizálhatjuk. Alkalmanként véres vizelet vagy ondó hívja fel a figyelmet prostatarák fennálltára.

A prosztatarák a prosztata mirigyeit bélelő hámból kiinduló rosszindulatú daganat, amely növekedése, burjánzása során a prosztata mirigyeihez többé-kevésbé hasonló mirigyszerű struktúrákat képez, vagyis szerkezetét tekintve a prosztatarák ún. mirigyes rák (adenocarcinoma).



Diagnózis: A beteg gondos kikérdezése panaszairól, a kórelőzmény felvétele, melyet teljes körű fizikális kivizsgálás követ. Fizikális vizsgálat során minden alkalommal elvégzésre kerül a prostata direkt tapintása un. rectalis digitalis vizsgálattal. A tapintás során a vizsgáló orvos a prostata méretét, az állományban tapintható gócokat, továbbá a prostata környezetéhez való viszonyát vizsgálja.

A kivizsgálásnak másik fontos része a vérminta laboratóriumi vizsgálata, mely során prosztataspecifikus antigén (PSA) vérben, illetve szérumban lévő szintje kerül megállapítása. A PSA koncentrációja a szérumban normálisan - az alkalmazott módszertől függően - 3-4 ng/ml (nanogramm/milliliter) alatt van. Vizsgálat során elvégezhető a prostata ultrahangos vizsgálata is melyet trans-rectalis ( végbél ) fejjel végzünk. PSA emelkedés, illetve gyanús tapintási lelet esetén, alkalmanként még normál PSA szint mellett is a diagnózis felállításához szövettani mintavételt szükséges végezni a prostata állományából. Szövettani vizsgálat minden esetben a prostata tűbiopsziás vizsgálatát jelenti, mely ultrahang vezérléssel vagy végbélen, vagy gáton keresztül kerül elvégzésre.

A prosztatarák diagnózisát követő kivizsgálás elsősorban a rák kiterjedése mértékének meghatározására irányul. A terápia helyes megválasztása érdekében fontos minél pontosabban megállapítani, hogy milyen kiterjedésű a rák. Vajon az csak a prosztata körülírt területére korlátozódik, vagy annak egész állományát beszűrte, továbbá hogy áttörte-e már a prosztata kötőszövetes tokját vagy sem.

Esetenként szükségessé válhat komputertomográfiás (CT) és/vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatok elvégzése is, a rák kiterjedésének pontosabb meghatározása, illetve esetleges áttétek jelenlétének megállapítása vagy kizárása céljából. Távoli csont áttétek felfedezésére csontscintigráfia, a csont izotópos vizsgálata végezhető el.



Kezelés: A prostata daganat kezelése nagy mértékben függ a daganat kiterjedésétől, a beteg korától és egyéb kísérő betegségeitől is.

Idős, rossz szív- és érrendszeri állapotban lévő, vagy tüdőbetegségben szenvedő betegeknél a sebészi megoldás többnyire nem javasolt, alternatívaként sugár- és alkalmanként hormonkezelés, vagy ezek kombinációja alkalmazható.



Ha a prosztatarák nem terjed túl a prosztata tokján, a prosztata sebészi eltávolítása rendszerint kielégítő eredményt ad.





                                                                                                                                                                         Dr. Fekete Zoltán